Az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumában egyszerre van jelen a kutatási, az oktatási és a közművelődési tevékenység. Az intézmény szem előtt tartva Gothard Jenő szellemi örökségét, a csillagászati, asztrofizikai kutatások élvonalához tartozik. Az itt dolgozó csillagászok nyilván más szókészlettel fogalmazzák meg ennek a gyönyörű hivatásnak az alapjait egy nagyszámú gimnáziumi látogatócsoport előtt, és másként vesznek részt egy – a világ több pontján zajló – videokonferencián, amelynek levezénylésére a ház minden szempontból alkalmas. Az obszervatórium igazgatója Szabó M. Gyula, előző igazgatója Jankovics István, Kovács József, és Vincze Ildikó tudományos munkatársak szívesen beszéltek lapunknak a kutatóintézet küldetéséről.
Gothard idejében kisszámú adat érkezett a kémlelő csillagászhoz, manapság egyfajta „adatcunamival” kell szembenéznie a kutatóknak. A Big Datáról megtudom, hogy óriási mennyiségű adathalmazt jelent. A mai és a közeljövő legnagyobb égboltfelmérései nagyságrendileg annyi adatot termelnek, ami tíz percenként megtölti egy szokásos laptop memóriáját – mindezt napi nyolc órán át, esetleg tíz éven keresztül. Ember nincs tehát, aki a képeket átnézze és mivel leginkább olyan dolgokat keresünk, amit még nem láttunk, a legérdekesebb dolgokat még automatikusan is borzasztó nehéz megtalálni. Ehhez olyan adatmegértő technikák szükségesek, amelyeket még ki kell fejleszteni, hogy ezek „le tudják vadászni” azt, ami az adatok között nem szokványos. Egy égboltfelmérésben nem is a műszer a központi szereplő, sokkal inkább a szoftver. Korábban a műszerek, majd az adatok határozták meg a csillagászati diszciplínát – az égboltfelmérések korában, nagyjából a következő évtizedben már át fogunk lépni a csillagászat új korszakába, ahol a legfontosabb szereplővé a szoftverek lépnek elő.