Korábban szinte teljesen férfi munka volt a borkészítés, ám az utóbbi időben hazánkban is egyre több a sikeres női borász. Egy részük a családi hagyományokat folytatja, ilyen például Sopronban Luka Enikő, valamint a Pfneiszl lányok. A Zalai borvidéken is Bussay László lányai viszik tovább édesapjuk által létrehozott kiváló borászatot. Nem marad ki ebből a sorból a Vashegy sem, ahol Mittlné Ódor Anita borászkodik, immáron két évtizede.

Amikor a borásznővel a találkozót megbeszéltük, egy házszámot kaptam. Azt viszont nem tudtam, hogy a településen nem a hagyományos egyik oldal páros, a másik páratlan számozás van, ezért egy kis falujárás után sikerült megtalálni Mittlék családi házát.

– A férjem révén kerültem közvetlen kapcsolatba a borászattal, az ő szüleinek volt szőlője – idézi fel Mittlné Ódor Anita a kezdeteket –. Én két faluval odébb, Nardán laktam. Édesapáméknak is volt szőlője, de nem itt, a Vashegyen, hanem Vasvár környékén. Ezért annyira nem volt új dolog nekem a szőlészet és a borászkodás. Igaz, nem is készültem borásznak, hiszen a közgazdaságiban végeztem. Amikor húsz évvel ezelőtt Vaskeresztesre kerültem, akkor egyértelmű lett számomra, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés lesz a feladatom. Elvégeztem ehhez az iskolát, de hamar rájöttem, hogy nagyon fontos az elmélet, de valóban a gyakorlat teszi a mestert.

– Fiatal lányként milyen volt a kapcsolata a borral?
– Kóstolgattam, kóstolgattam, de azért annyira nem volt közel hozzám. Az élet hozta ezt a lehetőséget. Megszerettem, és nagyon szeretem csinálni.

– Mi a családi munkamegosztás a borászatban?
– Férjem hét közben Ausztriában dolgozik, ezért a dolgok oroszlánrésze rám hárul mind a szőlőben, mind pedig a borászatban. A munkámat a szüleink és a sógornőm segítik. A borászat fejlesztésének az alapjait az ausztriai munkából származó jövedelem teremtette meg. Jelenleg tíz hektárnyi szőlőt művelünk. Ennek meghatározó része kékszőlő: kéfrankos, merlot és Zweigelt. Ezekből készítünk gyöngyöző bort, rozét, színbort és cuvée-t is. Fehérszőlőnk nagyon minimális van, abból legutóbb gyöngyözőbort készítettünk. Sajnos, a 2013-as jégverés óta fehérszőlőt nem nagyon kellett szüretelnünk. Az idén a fagy sújtott bennünket igazán, így most a másodhajtásból várunk valami termést, de közel sem lesz akkora mennyiség, mint amennyi ígérkezett.

– Mi a szép ebben a munkában?
– Ebben nagyon sok szépség van. A munkálatokkal végigkövetem a szőlő fejlődését, aztán leszüretelem a termést, amelyből végül egy új terméket állítok elő. Egy olyat, ami reményeim szerint tetszeni fog a vásárlóknak. Úgy gondolom, az sem lenne jó, ha minden évjáratnál ideálisak lennének a feltételek, s mindig remek borok készülnének. Az igazi kihívást az jelenti, ha alkalmazkodni kell a körülményekhez. Ekkor lehet megmutatni, hogyan lehet a gyengébb minőségű szőlőből jó bort csinálni. A munkafolyamatok közül különösen fontos a metszés, mert ez nem a pillanatnak, hanem a jövőnek szól. Ugyanez a helyzet a zöldmunkával is, gyakorlatilag már ekkor kiválasztom azt a vesszőt, amit a következő évben meghagyok.