Én ebbe egyszerűen belenőttem! Tudod, édesapám géplakatos, otthon hegesztett fúrt faragott, szó szerint a fémek mellett nőttem fel – kezdi a beszélgetést Dávid, miközben tűzbe tartja a vasat. – Éreztem magamban a késztetést arra, hogy a szerszámokat magam is el tudjam készíteni.

¬
Hangos kopácsolás hallatszik a távolból, úgy sejtjük, jó helyen járunk. A kovácsműhely felé vesszük az irányt, de utunkat állja egy óriási kuvasz. A játékos kölyökkutya mögül köszönt minket a házigazda, Fodor Dávid barna köténye elől megcsomózva, kezében fogó. Nem hagyhatjuk kialudni a tüzet, azonnal megnézzük, hol tart a munkával. Azt mondja, minden a Szigethalmi Emese Vitézi Körben kapott lendületet, ahol tizedik századi hagyományőrzéssel kezdett foglalkozni, nyílvesszőt és fokost nem könnyű beszerezni, így aztán úgy döntött, nekiáll és elkészíti azokat ő maga. Speciális felszerelésre nem volt szükség, elegendő ilyenkor egy másfél kilós kalapács, egy nagyobb fogó, hogy a tűzbe lehessen nyúlni. Sorra megmutatja, mi minden van a műhelyben, a nagypapa öröksége a sok szerszám, üllők, satuk, egyebek.
Horgolt nagykendőbe bújva szalad ki hozzánk Réka, a ház asszonya. Szabadkozik, mert a konyhából késve szabadult, de gyorsan berakta a sütőbe a pogácsát, hogy legyen, mivel megkínáljon minket. Együtt mesélik megismerkedésük történetét, Dávid szenvedélyes hagyományőrző tevékenységét, megtudjuk, sokszor dolgoznak együtt a műhelyben, olyankor Réka sámlira áll, mert nem éri fel az üllőt.
A kovács munkáinak jelentős része barátaihoz jut, ők tartják azokat nagy becsben. Vannak, akik egy darabot a falra akasztanak, egyfajta szobadíszként. Dávid másfél éve birtokolja nagyapja birodalmát, hiszen akkor költöztek ide az ország szívéből, Réka Szentendrét hagyta maga mögött, vőlegénye Szigethalmot. A nagypapa bognárinas volt, de mindent összegyűjtött, bizonyára örülne, ha látná, jó kezekbe került a ház és a régi istálló. A három-négy óra alatt elkészített vasmunkák közül a kések a legkelendőbbek, arra bárkinek szüksége lehet. Van, aki régi elhasználódott fejszéjét nyújtatja meg a fiatal mesterrel, hiszen a környéken sokan fával fűtenek, gyakran kerül elő a szerszám, muszáj fát hasogatni.
Megtudom, Kertész Rékával a budapesti ötvös iskolában ismerkedtek meg, a lánynak látatlanban úgy készített gyűrűt, hogy az pontosan passzolt annak gyűrűs ujjára. Közös életet terveznek, ennek része a hagyományőrzés, az állattartás, már most önellátásra törekszenek, a kertben megterem a krumpli, a hagyma a zöldségfélék, az ólban két nyúl hízik.